Back to top

Díjazottak

2018

Gall Anthony John

Gall Anthony John ausztrál származású építész, építészettörténész, egyetemi oktató 1993-ban telepedett le hazánkban.

Építészeti felfogása a magyar organikus építészethez, tágabb értelemben a regionalizmushoz kötődik. Megvalósult épületeinek jó része az építészeti tradíciók folytatásának rendkívül sikeres példái. A tradíció folytatását ő is folyamatos újrateremtésként, kreatív és szabad felhasználásként értelmezi, hasonlóan Bartók Bélához és Kodály Zoltánhoz, s különösképpen példaképéhez Kós Károlyhoz, akinek életműve elméleti munkásságának középpontjában áll. Fő törekvése a történelmi és földrajzi értelemben vett ”hely” kialakítása és továbbalakítása építészeti eszközök-kel, a lokális kultúra továbbépítése. A Kárpát-medencei kultúrtáj, az erdélyi építészeti környezet történelmi rétegzettsége erős inspirációval szolgál számára, és meghatározza építészeti gondolkodását. Műveiben fontosabb a folytonosság, mint a különbözés és az önmagáért vett újdonság vágya, s ezt a folytonosságot mindig tiszta és visszafogott formálással teremti meg.

Ritka, hogy valakinek az elméleti, gyakorlati és oktatói tevékenysége ilyen, nemzetközi szinten is értékelhető módon szolgálja a Kárpát –medencei kultúrkör gyarapodását. Ez a mesteri, kiegyensúlyozott hármasság emeli Anthony John Gallt kiemelkedő építészeink közé.


Callmeyer László

Callmeyer László munkáit áttekintve, azonnal felfedezhető elkötelezettsége, gondolatainak egy pontosan meghatározható szakmai, emberi mezsgyéje. Ez nem más, mint a hazaszeretetből fakadó értékvédelem, értékmentés. Minden, ami kultúránkban értéket képvisel, azt észrevenni, erényeit megemelni, annak éltét a jövő számára meghosszabbítani. Ez a nemes szándék az alkotó természetéből fakad, ettől hiteles minden munkája.

”Gondviselő” munkamódszere által egy összedőlni készülő ház nemcsak hogy talpra áll, hanem áthatja térképző ereje, az igazán rejtőző téri érték kibontása, továbbépítése. Ezt a képességét kíséri a részletképzések intelligenciája.

Személyében – építészeti munkásságán túl – a szakmáért szenvedélyesen elhivatott embert ismerhetünk meg.


Szabó Levente DLA

A BME Középülettervezési Tanszékén 2001-től meghívott, 2007-től főállású egyetemi oktató, jelenleg docens, tanszékvezető helyettes. 2010-től az Építőművészeti Doktori Iskola titkára, témavezetője és előadója. 2008-tól több éven keresztül az ÉME-Mesteriskola mestere. Építész tanári munkája mellett saját irodát vezet.
Társtervezőként készített első jelentős épülete – a Népliget Center irodaház tervezéséért megosztott Pro Architectura díjat kapott. Szinte minden munkája az építész szakma és a szélesebb közvélemény érdeklődésének középpontjába került.

A Móricz Zsigmond körtéri Gomba épületének rekonstrukciója, az ELTE Trefort-kerti emlékműve, a soproni Várkerület revitalizációja, vagy a reformáció 500. évfordulójára készült Kálvin téri köztéri installációja egyaránt emblematikus alkotások. Munkáiban a múlt rétegeit feltárva, azokat értő, mai módon kiegészítve fogalmaz meg üzenetet a jelenkor és a jövő számára.


Vasáros Zsolt DLA

Építészeti tanulmányai közben az ELTE Egyiptológiai Tanszékének vendéghallgatója volt, majd a Kölni Egyetem Régészeti Intézetében kutatott, mely jól mutatja érdeklődésének kettősségét. A BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékvezető docenseként napjainkban is egyiptomi és hazai régészeti munkák résztvevője.

Építészeti és muzeológiai felkészültségét sikeresen ötvözte olyan jelentős munkáiban, mint a Rudabányai Rudapithecus Látványtár, vagy a most épülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási központ.

A régészeten túl a kiállítás-tervezés területén is számos sikeres feladatot oldott meg. Az ő nevéhez fűződik a Sárospataki Vármúzeum, a Páva utcai Holokauszt emlékmúzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum állandó tárlatán túli időszaki kiállítások, pl. a Botticellitől Tizianóig, vagy a Cézanne és a múlt. Az ő tervei alapján készült a ”Mi magyarok” látogatóközpont a Magyarság Házában és az 56-os Kossuth téri emlékhely.

Vasáros Zsolt építészetét az a komplexitás jellemzi, mely az építészeti esztétikai értéken túl ötvözi az oktatói mivoltból is adódó kreativitást, a régészet gyakorlati anyag és tárgyközpontúságát, és a kiállítás-tervezés lényegkiemelő dramaturgiáját. Mindezt együtt – nemzetközi mércével mérhetően.


Zakariás Attila István

Életműve, kezdeteitől fogva két pilléren nyugszik: egyfelől, a korán felfedezett, megismert és sajátként elfogadott népi építészet, másfelől az erdélyi egyházi és világi műemlékek, amelyeknek alapos ismerője, csodálója. Mindkettő meghatározó hatást gyakorol művészetére. Kialakult egyéni művészi stílusa, építészeti formavilága szervesen ötvöz egybe modernséget és hagyományt, népi építéstechnikát és kortárs programot.

Kiemelt figyelmet érdemel Zakariás Attila műemlékvédelmi tevékenysége is. Erdélyben ez többet jelent mint szakma. Itt identitástudat, egy elnyomott közösség kulturális folytonossági törekvése. Így mély értelmet nyer a múlt megmentése. Számos kúria, kastély, templom rehabilitációja, restaurálása, életre keltése fémjelzi munkásságát.

Minden újabb tervezési feladattal és házzá épült tervvel egyre világosabban rajzolódik ki egy általa megálmodott és megépített emberi világ, mely hozzájárul a mai Székelyföld sajátosan markáns architekturális arculatához.

2017

Bata Tibor

Bata Tibor rajztudása és kézműves gondolkodása egyre inkább ritkaságszámba megy a mai magyar építésztársadalomban. Terveit a mai napig ceruzával rajzolja meg a vázlattervtől a kiviteli terv utolsó csomópontjáig. Rajzai, tervei hitelesek, nem hazudnak. Kollégáinak, munkatársainak rajzolt látványtervei önálló alkotásként is megállják helyüket.

Azon kevesekhez tartozik - mint Medgyasszay István és Kós Károly vagy mint mestere Makovecz Imre - akik keresik a mélyáramok összekuszált szövevényeiben az Eurázsiai kultúra eltagadott, de létező forrásait. Munkái szerte az országban, elsősorban kistelepüléseken igényes, a helyi léptékhez, szokásokhoz, hagyományhoz igazodó érzékeny felfogást mutatnak, falusi, kisvárosi középületei nélkülözhetetlen, közvetlen, barátságos környezetet biztosítanak. Tevékenységével jelentős mértékben hozzájárul a fejlődésben lemaradt vidékek kulturális színvonalának emeléséhez, a súlyos hátrányok enyhítéséhez.

Tervezői munkáiban nagyon sok építész munkatárssal dolgozott, szívesen és rendszeresen vesz részt olyan együttműködésben, ahol változó felállásban több építész tevékenykedik együtt. Bata Tibor jó példát szolgáltat a szakmán belüli, barátságon, egyetértésen, egymás iránti odafigyelésen alapuló és emiatt eredményes együttműködésre, s ez jellemzi a különböző településeken végzett tevékenységét is.

Tagja és alapítója a Kvadrum építész-műhelynek, melynek tagjai a Kós Károly Egyesülés többi irodájával együtt végrehajtották azt a generáció-váltást, mely minden szellemi mozgalom fennmaradásának elemi feltétele.


Demeter Nóra DLA

Demeter Nóra mélyen humánus, kreativitással, művészettel, kultúrával átitatott családi indíttatását követően választotta az építészi pályát. Választásában olyan példaképek motiválták mint Carlo Scarpa veronai-velencei építész, aki meghatározta hozzáállását vagy Lechner Ödön, akinek építészeti munkásságát ösztöndíjas kutatási témájának választotta.

Tevékenységét kezdetben Zoboki Gáborral közös, majd ezt követően saját önálló cége keretében folytatta és folytatja. Érett építésszé vált, a szakma intelligens és meghatározó, elegáns és megkerülhetetlen szereplője lett. Mindemellett kiemelkedő azon oktatói tevékenysége is, mellyel a Műegyetem idegen nyelvű (angol) építészképzését segítette.

Alkotásait különleges nyitottság, az építészet mindenkor egyetemes, mindemellett helyi értékeinek, sajátosságainak figyelembevételével ötvözött hihetetlen szakmai elmélyültség és természetéből fakadó érzékenységen alapuló belső igényesség jellemzi. Munkáit következetesen a belsőből a külső felé haladva építi fel. Figyelme a nagy lépték esetében is a finom részletek felé fordul. Hittel vallja, hogy a belsőépítészet és az építészet nem lehet ”külpontos" viszonyban, szerves egységet kell alkotniuk.


Kovács Csaba

Kovács Csaba építész már az 1980-as évek első felében, építészeti tanulmányai kezdetén is a “részt és az egészt” átfogó építészeti gondolatokat igyekezett megragadni, felépíteni, terveit ennek a szemléletnek elkötelezve alkotta meg.

Tanulmányait a Műegyetem Építészmérnöki Karának elvégzése és három év tervezői gyakorlat után a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész és bútortervező szakán folytatta. A főiskola befejezését hollandiai tapasztalatszerzés követte, majd a rendszerváltást követően önálló építész-belsőépítész műtermet alapított. Munkáját mindvégig az építészeti minőség iránti elkötelezettség, a humán létezés iránti empátia, a komplexitás és kreativitás iránti fogékonyság jellemezte.

Érdeklődése a tradíció és innováció egyensúlyának keresésére irányult. 2009-ben új építész stúdiót hozott létre, de alapvető céljai nem változtak, munkatársaival és megbízóival közös gondolkozásban színvonalas kortárs építészeti projekteket hozott és hoz létre, melyekben sokféle érték képes integrálódni: hagyományaink és jövőképeink, vágyaink és realitásaink, tudásunk és ízlésünk, építészeti tapasztalataink és alkotókészségünk.

Kovács Csaba praxisában, és az építészeti oktatásban végzett tevékenysége során a gondosság és kreativitás ritka ötvözetét figyelhetjük meg. A tradíció megtartására és az innovatív gondolatok beemelésére irányuló törekvései olyan hiteles építészeti magatartás és teljesítmény, melyre már a nemzetközi szakmai közösség is felfigyelt, amit számos külföldi elismerés bizonyít.


Varga Csaba

Varga Csaba építészete egyedi a mai magyar architektúrában. Belülről jövő egyértelműséggel tudja ötvözni a hagyományt, a történeti karaktert és a modernséget. Erős, határozott és egységes stílus az övé, de mégis emberi léptékű, nagyon szerethető és élhető.

Építészetében az alaprajzok logikussága és kiérleltsége - melynél a funkcionalitás egyben Wright-i térszervezéssel ötvöződik, - a tömegformálás rafinált és mozgalmas térbeliségével párosul. A pozitív és negatív tömegek és terek, a tömör, áttört, vagy ritmusos felületek, az anyagok és felületek egységes, puritán és mégis helyénvaló, cizellált használata jellemzi házait. Nagyobb léptékű épületeinek tervei mutatják, hogy tervezési módszere giga beruházásoknál is eredményesen alkalmazható.

Műemlékeknél, vagy történeti településrészen a hagyományos helyreállítás és illeszkedés mellett érzékenyen és odaillően megjelenik egyéni építészeti karaktere is, a végeredményen észrevenni a mai ízt, de nem durván, nem internacionalista gegeket használva, hanem a meglévő épületből kiindulva, azt továbbgondolva.

Főépítészként 16 éve humanizálja Nagymarost, ami szerencsére szembetűnő is a városban. Igazi kisvárossá vált a főtér és a település központi területe, a térburkolatok múltat idézően modernek, a felújításokkal eltűnt a korábbi rendszer lepusztultság érzete. A revitalizált épületek a centrumban és a többi utcában is hirdetik az egyedi, mégis helyénvaló építészeti hozzáállást. Varga Csaba szakmai kvalitásaival és a civil csoportokkal és mozgalmakkal való együttműködésben megmutatkozó közösségi értékek és igények iránti fogékonyságával méltán érdemelte ki 2016-ban az Év Főépítésze díjat.


Vonnák Jánosné Tanos Márta

Tanos Márta a magyarországi minőségi villaépítészet kiemelkedő építésze, aki férjével – Vonnák Jánossal- és lányával - Vonnák Katalinnal - a nyolcvanas évektől meghatározó szerepet játszik ezen a területen. Mai világunkban, amikor a tehetős megrendelői kör jelentős része igénytelen csillogást és értéktelen építészeti gesztusokat vár el a tervező építésztől, Tanos Márta tudatosan kíván példát mutatni arra, hogy az anyagi lehetőség párosulva az értékteremtő tervezői szándékkal, magas szintű építészeti értéket képes felmutatni. Szakmai elvárásai és elvei a több évtizedes tevékenysége során csiszolódnak.

Férjével és lányával közösen megfogalmazott minőségi elveit a korábban a Team 82 Építész Műteremben, jelenleg a Vonnák és Társai Építész Stúdióban nemcsak a villaépületeknél és nyaralóknál, de a nagyobb léptékű társasházaknál és lakóházaknál és egyéb épületeknél is érvényre juttatja.

Építészi hozzáállása, szakmai tudása, a minőségi építészet művelése terén kifejtett tevékenysége, valamint a nagyszámban megvalósult színvonalas épülete érdemessé teszi az Ybl Miklós-díj odaítélésére.

2016

Hőnich Henrik György

1965-ben diplomázott az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, majd a MÉSz Mesteriskolájának volt résztvevője 1970 és 1972 között (I. ciklus). A diploma megszerzése után a LAKÓTERV, majd az IPARTERV építésze lett, ahol Gulyás Zoltán és Rimanóczy Jenő építészeti szellemiségén felnőve alakította ki saját építészeti világát. A szakma minden fortélyát elsajátítva próbálta ki, majd bővítette szakmai tudását Nigériában főépítészként, melyet az akkori hazai adottságokat meghaladó feladatok kihívása tett izgalmassá.

1999-től a BME Magasépítési Tanszék oktatója lett, de 1968-tól folyamatosan tanított az építész kar valamelyik tanszékén. 2010-ben az egyetem Mestertanári címet adományozott számára. 1970-től volt tagja a Magyar Építőművész Szövetségnek. A Magyar Építész Kamarának alapító tagja és közel 10 évig volt közmegelégedésre a BÉK Felügyelő Bizottságának az elnöke.

Kiváló tér- és formaérzékről tanúskodó, letisztult forma- és egyedi gondolatvilágú építészi munkássága, egyetemi, főiskolai oktatói illetve szakmai ismeretterjesztő tevékenysége, valamint az építész szakmai közéletben való aktív szerepvállalása elismeréseként részesült Ybl Miklós-díjban.


Lantay Attila

1990-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1998-ban elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskoláját.

Építészeti tervező gyakorlata mellett 1990-2011 között a Pécsi Tudományegyetemen oktatott. 1997-ig a Balatoni Területi Főépítészi Irodán dolgozott, majd 5 éven át állami főépítészként vezette a Közép-dunántúli Állami Főépítészi Irodát. Kiemelkedő szakmai tevékenységét 2004-ben Pro Architectura, 2015-ben Hild János-díjjal ismerték el. 2013 óta saját praxisa mellett Székesfehérvár főépítészeként tevékenykedik.

Magas színvonalú építész alkotói, egyetemi oktatói és főépítészi munkássága, valamint az építészet jobb társadalmi elfogadtatása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként részesült a rangos kitüntetésben.


Viszlai József

1983-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1989-ig az ÉSZAKTERV szerkesztője, tervezője, később vezető tervezője volt. A BME-MÉSz Mesteriskolájának IX. ciklusát végezte. Mestere és az ÉSZAKTERV-es időkben műteremvezetője, majd főmérnöke Bodonyi Csaba Ybl-díjas építész volt.

A Miskolci Építész Műhely második generációjának tagjai közé tartozik. Épületei egyéni ízűek, modern, kortárs szerkesztésűek és szemléletűek. A Miskolci Galéria bővített épület-együttesének tervezéséért Pro Architectura díjban részesült.

Építészeti tevékenységét települési szinten is műveli: Miskolc város főépítészi szolgálatát 2007-2010 között látta el, 1998-tól Hídvégardó község, 2010-től Szikszó város tanácsadó főépítésze.

Gazdag értékmentő és értékteremtő építészeti munkássága, szakmai elhivatottsága, valamint főépítészként végzett tevékenysége elismeréseként kapta meg a legrangosabb építészeti díjat.

2015

Kalo Emese

1990-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Építész világát, szakmai erényeit legjobban ars poeticája fogalmazza meg: „az építés férfias világában nőként jelen lenni, a határozottan sugárzott erő mellett megőrizni az érzékenységet, az épületek és az emberi viszonyok területén egyaránt.”

Építészetről alkotott elképzelései középpontjában a funkciók minél egyszerűbb és teljesebb, egyszersmind gazdaságosabb és természetesebb kielégítése áll. Az esztétikát nem öncélúan alkalmazza, hanem az épület, mint organizmus őszinte kifejeződésének, vizuális környezetünk felelős alakítójának tekinti. Védjegye az árnyékolás, a technikailag fejlett árnyékoló szerkezetek kifinomult használata.

Aktív szerepet vállal a szakmai közéletben, a PMÉK és a MÉK vezető tisztségviselőjeként képviseli, védi az építészek érdekeit a tervpályázatok, a közbeszerzések területén. Részt vesz törvénymódosítások véleményezésében, építész szemmel segíti a jogalkotók munkáját. Lakókörnyezete, Szentendre és Leányfalu tervtanácsának tagjaként formálja a beruházók építészeti szemléletét, a településképet, emeli az épített környezet minőségét.

Több mint 10 éves szakmai közéleti tevékenysége, a tervpályázatok, közbeszerzések szakszerűségének felügyelete, kiemelkedő és színvonalas építészeti tevékenysége elismeréseként részesült a rangos kitüntetésben.


Kovács Péter DLA

1982-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán történt diplomázása után a KELETTERV debreceni regionális tervező irodánál helyezkedett el. 1990-ben a MÉSZ Mesteriskolájának elvégzését követően Ausztriában dolgozott másfél évig.

Munkásságára a modernizmus, valamint a finn építészet, elsősorban Alvar Aalto épületei és az osztrák Heinz Tesar munkássága, illetve rétegződéselmélete volt nagy hatással. Épületeinek formálására a tiszta, geometrikus tömegképzés, a puritán anyaghasználat, a fehér felületek, illetve a természetes fénynek mint „építészeti anyagnak” az alkalmazása a jellemző.

A Debreceni Egyetem építészmérnöki képzésében a kezdetektől vesz részt, oktatója és egyik meghatározó egyénisége. Kiemelkedő szakmai tevékenységéért 1999-ben és 2013-ban Pro Architectura díjjal, 2004-ben Tierney Clark díjjal ismerték el.

Számos magas színvonalú épület tervezésében való részvétele, országos tervpályázatokon nyújtott kiemelkedő teljesítménye, valamint a keleti országrész építészeti arculatának fejlődéséért kifejtett tevékenysége, kiemelkedő szakmai életműve elismeréseként kapta meg a legrangosabb szakmai díjat.


Thoma Emőke

1972-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, 1986-ban szerzett műemlékvédelmi szakmérnöki képesítést.

A Magyar Építész Kamara Heves Megyei szervezetének alapító tagja. A 80-as évek elejétől, már a hivatalos bizottságok megalakulása előtti időkben a Magyar Építész Kamara létrejöttéért dolgozott, majd az ezt szervező Alkotmányozási Bizottság elnökhelyettese lett, illetve a kamarai törvényt előkészítő bizottság tagja. A MÉK-ÉSZ első Nógrád-Heves Megyei területi elnöke.
A Magyar Építész Kamara Etikai Szabályzatának egyik alkotója, az első etikai bizottság tagja.

Az egri, a heves megyei építészeket, építészetet bemutató kiállítások létrehozásában végzett szervező és építészeti munkájával, az Egri Építész Kör – melynek mai napig elnöke – megalakításával és működtetésével az egri, heves megyei építészeti közélet megteremtője. Munkásságáért a Heves Megyei Építész Kamara 2009-ben életműdíjjal tüntette ki.

A Magyar Építész Kamara és Heves megyei szervezete létrehozásában, a kamarai törvény előkészítésében való aktív részvétele, valamint az egri, Heves megyei építészeti közéletben kifejtett meghatározó tevékenysége, kiemelkedő és színvonalas munkássága elismeréseként kapta a rangos elismerést.